Fotózzunk bármivel! – Fényképezés a telefontól a professzionális gépekig – Digitális tükörreflexes fényképezőgépek

Minden camera obscurával, avagy a sötét kamrával kezdődött. Az emberek mindig vágytak arra, hogy a valóságot a lehető legtökéletesebb módon alkossák újra, így a falrajzokkal kezdődő, majd a festményekkel kiteljesedő, és végül a fotográfián keresztül kicsúcsosodó leképezési technikák az élet szerves részét képezik. Sok évnek kellett eltelnie, mire sikerült elérni, hogy a fényképezőgépbe jutó fény tartósan megmaradó képet hozzon létre egy fényérzékeny felületen, de az emberi találékonyságnak köszönhetően ezt a problémát is sikerült legyőzni. Olyannyira sikerült legyőzni, hogy manapság már nem is nagyon fektetnek hangsúlyt filmes fényképezőgépek gyártására.

A mai, utolsó cikkben azt a fényképezőgép-típust mutatom be Nektek, aminek a története az eddig sorra vett képrögzítő eszközökénél jóval régebbre nyúlik vissza. A mobilok, okos kamerák, kompaktok, bridge-ek és MILC-ek után ma a tükörrefelxes fényképezőgépeket vesszük górcső alá, ezeknek is a legújabb a típusait, a digitális tükörreflexes (DSLR) fényképezőgépeket.
Nem is olyan régen még láthattátok a szüleiteket, amint bizonyos időközönként (vagy képenként) felnyitják a gépüket és kicserélik benne a filmet. A digitális jelfeldolgozás fejlődésével ez a jelenség egyre ritkábban fordul elő; ami viszont megmaradt, az a gépek jellegzetes formája. Nagy, robusztus darabok jól kialakított ergonómiával, hogy a súlyuk ellenére is kényelmes legyen velük a munka.

A nagy méret első sorban a gépekben rejlő mozgó alkatrészeknek köszönhető. Amíg a MILC-ben – nevéből is adódóan – nincs, addig az SLR és DSLR gépekben megtalálható egy mozgó tükör, ami a kamerába jutó képet vetíti a kereső elé helyezett pentatükörre. A pentatükör segítségével pedig azt a képet láthatjuk, ami SLR esetében a filmre, DSLR esetében az érzékelő lapkára vetül. Azért nagy előny ez a többi fényképezőgéphez képest, mert a valóságot látjuk a keresőben, nem pedig egy szoftveresen kalibrált képet, így a megkompnált képet színvilágával együtt sokkal inkább érezhetjük magunkénak.

A DSLR-ekre koncentrálva több dolgod is azonnal megfigyelhetünk. Az egyik legszembetűnőbb, hogy a képeket nem filmre, hanem memóriakártyára menti. Ez a képesség hihetetlenól megkönnyíti a fotózni vágyók dolgát, hiszen nem kell azzal számolni, hogy hány tekercs filmet vigyenek magukkal például egy kirándulásra, illetve lehetősgük van azonnal megnézni az eredményt és az alapján dönteni a következő lépésről. Másik fontos tulajdonsága, hogy sokkal szabadabban tudunk dolgozni a géppel, persze ez a gép digitális mivoltjának köszönhető. Lehetőségek tárháza várja, hogy kihasználják őket: amíg a fényérzékenység korábban első sorban a filmtől függöt, addig ezt ma egy gombnyomással megváltoztathatjuk, de lehetőség van a fehéregyensúly állítására, különböző fényképezési módok beállítására, amelyek előzetesen nem voltak betáplálva a gép agyába. Akár egy digitális játszótér.

Ami a DSLR-ek kategóriáján belül is nagy különbséget jelent, az a tükör mögé épített szenzor mérete. Ma a legelterjedtebb gépek fullframe, vagyis teljes képmezős szenzorral (ez a méret a 35 mm-es filmmel dolgozó gépek érzékelőfelülétevel egyezik meg) vagy APS-C méretű, kisebb szenzorral rendelkeznek. A méretnek leginkább a pixelszámban és a háttérmossában van jelentőségük, egy FF-szenzorral szerelt gép szemmel láthatóan szebb képet ad elkent háttérrel és kisebb mélységélességgel.

Forrás: http://blog.csorge.hu/blog/607/full-frame-vs-aps-c-for-dummies

Érdekesség, hogy a mai DSLR-ek egyre jobb minőségű videót készítenek, ennek köszönhető, hogy sok videóklipet, reklámot fényképezőgéppel készítenek, de volt már arra is példa, hogy egy TV-be szánt műsort vegyenek föl fényképezőgéppel. (Egészen konkrétan a Dr. House 5. éveadának befejező részét vették föl egy Canon 5D Mark II típusú fényképezőgéppel.)

Ajánlom-e a DSLR-t fotózáshoz? Mindenképp. Bár a belépő kategóriás gépekkel a legújabb kompaktok és MILC-ek könnyedén felveszik a versenyt, de ha valakinek futja felső középkategóriás vagy épp profi szintű gépekre, mindenképp érdemes beruháznia, hiszen ezeket fölszerelve egy fényerős objektívvel olyan fényképeket készíthet, amire teljesen digitális társaik aligha képesek. Eszemben sincs degradálni az olcsóbb és nem DSLR gépeket, de a komoly minőségért megéri (már annak, aki megteheti) kiadni az összegek többszörösét.

Kommentek