Tetrisz: szép szavak szép dallamokon

Néhány napja a Tetrisz zenekarral készítettem interjút. A fiatalokból álló alternatív együttes már másfél éve rendszeresen koncertezik a pesti éjszakában és nem is olyan régen a Pannónia Fesztivál színpadán is megmutathatták tehetségüket. A mai magyar zenei palettán rengeteg tehetséges és tehetségtelen ember kaphat 3 percnyi hírnevet a TV-nek köszönhetően. Most beleláthattok egy kicsit abba, milyen az, amikor egy zenekar önerőből jut el a fesztiválfellépésig és a stúdiófelvételekig. És a srácok persze itt még nem állnak meg. „Volt egy koncert, ahol konkrétan nem volt mikrofonom. Én lementem a közönséghez táncolni, mert ilyenkor mit lehet csinálni? Ilyenkor meg kell csinálni a bulit. Amúgy is meg kell csinálni a bulit, de hogyha egy ilyen szituáció van, akkor nem lehet azt csak úgy hagyni.”

Mikor alakultatok? Hogyan álltatok össze a jelenlegi formációvá?

Zoli: Ebben a formában másfél éve koncertezünk és előtte három hónapig próbáltunk. Alapvetően a zenei szekció az megvolt, a Bercivel, az Ádámmal meg a Gergővel már előtte is csináltuk ezt a projektet, csak a Bogit meg a Lacit kerestük meg új énekesnek. Eredetileg volt egy másik énekesünk, akivel meggyőződésbeli meg elméleti különbségek miatt aztán nem sikerült a közös munka. Egyébként ebben az egészben az a vicces, hogy eredetileg mi Csincsapella néven kezdtük el, és pont azért változtattunk nevet, mert az előző énekesünk azt mondta, hogy ez egy teljesen alkalmatlan név egy zenekarnak. Emiatt váltottunk.

Ez elég vicces szó. Honnan vettétek?

Zoli: A Csincsapella egy Volt fesztiválozás során született meg. Valószínűleg az addig elfogyasztott sok bor hatására tört ki belőlem ez a szó, aminek semmi értelme nem volt. Amikor elindultunk a fesztiváltól a kis bolt felé, hogy feltöltődjünk energiával, elkezdtünk odamenni az emberekhez, hogy Csincsapellára gyűjtünk, és gyakorlatilag senki nem merte bevallani azt, hogy fogalma nincs, miről beszélünk. A legtöbben úgy csináltak, mintha igenis tudnák mi az a Csincsapella, és hogy ezt a hiányosságukat leplezzék, igen nagy pénzösszegeket adományoztak nekünk erre a nemes célra.

858389_504518666254166_387107977_oBogi egyetlen lányként énekelsz a Tetriszben. Milyen volt csatlakozni ennyi fiúhoz?

Bogi: Az a helyzet, hogy szerintem nagyon jó, hogy csak fiúk vannak, mert én sokkal inkább kedvelem a férfiakat, mint a nőket. Nem azért, vannak lány barátaim, viszont szerintem a fiúk sokkal jobbfejek. Sokkal jobban érzem magam fiúk között, és sokkal jobban el tudom engedni magam. Az édesanyám imádja a Zolit amúgy.
Zoli: Én is imádom az édesanyádat!
Bogi: A Tűri Ádám billentyűsünket mindenki imádja. Az Ádám egy imádnivaló ember, nagyon nagyon szeretjük őt.

976482_547050112001021_224023753_oNemrég felléptetek a Pannónia Fesztiválon. Meséljetek egy kicsit erről, milyen élményeket szereztetek?

Bogi: Mikor megtudtam, hogy megyünk a PAFÉ-ra akkor úgy gondoltam, hogy oké, kimegyünk a PAFÉ-ra, király, de úgy különösebben nem izgultam. Minél közelebb kerültünk hozzá, kezdtem felfogni, hogy ez a Pannónia Fesztivál. Amikor leértünk még akkor is úgy viselkedtem, mint egy normál koncertünk előtt. Viszont közvetlenül a koncert előtt én nem izgultam még annyira soha. Nem azért, mert magamban nem bíztam, hanem azért bennem volt a tudat, hogy ez mégis egy nagyobb hely, mint az eddigiek.
Zoli: Eleve volt egy akkora színpad, amit nem tudtunk betölteni.
Bogi: KORDON VOLT ELŐTTÜNK!
487386_547078105331555_1762104089_nZoli: Én nagyon nagyon szeretek kis helyeken játszani. Például volt a Rézmálos szülinapi koncertünk, ahol voltak kb 300-an. Amikor van 300 ember egy klubkoncerten, akkor az félelmetes, milyen atmoszférája van. Namost ugyanaz a 300 ember egy fesztiválon… Nagyon jó érzés volt fellépni. Azért az ottani hangosítás egy pesti klubhoz képest ég és föld.
Bogi: Az a baj, hogy nálunk mindig ez a hangosítás a gond. Volt egy koncert, ahol konkrétan nem volt mikrofonom. A Neon Csújogató című számunkat játszottuk és tudtam, hogy úgysem hallják, üvöltöttem torkom szakadtából. Én lementem a közönséghez táncolni, mert ilyenkor mit lehet csinálni? Ilyenkor meg kell csinálni a bulit. Amúgyis meg kell csinálni a bulit, de hogyha egy ilyen szituáció van, akkor nem lehet azt csak úgy hagyni. Én majdnem elbőgtem magam a színpadon.
Zoli: Amikor például játszottuk a Macskakő című számunkat, és a Laciból nem lehetett hallani semmit, mert nem volt mikrofon kifele, viszont a közönségtől vissza lehetett hallani azt, hogy énekelték, na az meg félelmetes volt. Nyilván van az a hatásvadászat, amikor az énekes nem énekel, csak hallgatjuk vissza a közönséget, akkor viszont ez kényszerűségből volt így és leírhatatlan.

Gondolom a PAFE után sem álltok le. Van még egy kis idő a nyárból. Mik a további terveitek?

 Zoli: Azon kívül, hogy elmegyünk együtt nyaralni a telkünkre Tápióra, stúdióba megyünk július 27-én és felvesszük az egyik dalunkat az Összes kirakat-ot. Ez egy pályázatszerű dolog, mert lesz egy verseny, amin az adott stúdió felvételei versenyeznek, és a legjobb dalt felvevő zenekar egy teljes lemezfelvételt kap. Hát meglátjuk, hogy mi lesz, az biztos, hogy ezt a dalt most mindenképpen felvesszük. Ezután augusztus 1-én lesz az A38-on egy koncertünk, ami ennek az Összes kirakat-nak lesz egy túráztató koncertje. Ezen kívül még lesz egy új szám is, amit Pesten még nem játszottunk, csak a Pannónia Fesztiválon.
Bogi: Csak ezt a két számot fogjuk játszani…
Zoli: 45 percen keresztül ezt a két dalt.
Bogi: Izgalmas lesz, mert minden szám után leveszünk egy ruhadarabot. A következő szám még izgalmasabb lesz, mert a Zolin nem lesz felső.
Zoli: Igazából ezen kívül most dalokat írunk.

965887_547051078667591_1669865288_oKi írja a dalszövegeket? Mi inspirál leginkább?

Zoli: A dalszövegeket én írom, ezért kezdtem el zenélni. Írással foglalkozom, régen csak akartam, szerencsére most már ténylegesen is. A dalszövegnek vannak olyan funkciói, amiket korábban a vers töltött be. Arról beszélgethetnénk órákon keresztül, hogy a vers meg a dalszöveg mennyire összehasonlítható, de maga a funkció, amit betölt, az az emberek hétköznapjaiban nagyon fontos. Én ezért kezdtem egyáltalán hangszerekkel foglalkozni, hogy új formát adjak a saját írásaimnak. A zene viszont teljesen közös. Mindig úgy írunk dalt, hogy otthon valaki kitalál egy alapot, például mostanában a Gergőnek ilyen agymenése van, vagy én nem tudom, de rengeteg dalt rakott össze. Biztos szerelmes. Volt egy hét, amikor napi szinten töltögette fel őket. Szerencsére van a facebook, ami nagyon megkönnyíti mind a mi belső szervezési munkánkat, mind pedig kifelé a promót. Amikor valaki ír otthon egy dalt, az a próbateremben teljesen más lesz, mert mindenki hozzáteszi a maga stílusát. Bogi tudna erről mesélni, mert neki elég komoly zenei előképzettsége van, népzenét tanult, és biztos nagyon nehéz átállni, hiszen egy teljesen más műfajról van szó. Szeretnénk ezt mindenképpen beleépíteni a zenébe. Nem az a lényeg, hogy összejöjjünk és legyen egy nagy összeolvadt puding az egészből, hanem szépen mindenkinek benne legyenek a dolgai. Az se baj, ha felismerhetően benne van.
Bogi: Nincs itt az Ádika, de például benne szeretem azt, hogyha megvan tök jól az egész dal, jól hangzik, és akkor az Ádám azt mondja, hogy na figyelj, akkor ez most legyen halkabb. Tud olyan módosításokat csinálni rajta, ami a közönségnek kell.
Zoli: Ő egy nagyon jó producer lenne. Ehhez a dalíráshoz kapcsolódva még az az érdekes, hogy nagyon különböző zenei ízlésünk van. A közös pont ez az alternatív vonal, amit mindenki bizonyos mértékben szeret, de például az Ádám egy elektronikus vonalat képvisel, nem véletlenül ilyen jó billentyűs. Nagyon érdekes az, hogy neki mennyire felülírja a hallása azt, hogy ő milyen zenéket szeret. Van olyan, amikor elhoz valamit, amire azt mondjuk, hogy ez nagyon discos, de aztán mindenféle kompromisszumok mentén sikerül valami közöset létrehozni.

Beszéltetek Bogi zenei előzményeiről. Milyen előképzettséged van?

Bogi: Én 12 éve népzenével foglalkozom. Elkezdtem énekelni, majd furulyáztam, aztán kobzáztam, nagybőgőztem, brácsáztam. Kb mindent csináltam, ami népzene. Az egyetlen probléma, ami igazából nem gátol, csak nagyon érezhető, hogy nekem be van állva a hangom erre a népies vonalra. Ezt próbálom kilazítani, mert ki lehet, csak nem mindig szánok erre időt. Én inkább vokálos vagyok a Tetriszben. A dallamosabb dolgok jobban illenek az én hangomhoz. A Laci egy nyugati indie zenén nőtt fel, ő sokkal jobban tudja, hogy mi kell. Én is tudom, hogy kéne szólnia, csak nem mindig jön úgy ki.
Zoli: Tényleg nagyon nehéz lehet, de azt gondolom, kell ez a sokszínűség egy zenekarba, mert ettől válik izgalmassá.

Remélem még hallunk felőletek. Köszönöm az interjút!

Látogassatok el a Tetrisz facebook oldalára, ahol még több információt találhattok a zenekarról: www.facebook.com/tetrisz

Fotók: Grünvalszky Ágnes

Kommentek