Simon Attila – United World Colleges

A 22 éves Simon Attila élete érdekesebben alakult, mint, amit sok más ember elmondhatna magáról. A középiskola utolsó két évét Olaszországban, Duinoban tölthette, a UWC ösztöndíj keretein belül, ahol a Nemzetközi Érettségi, vagyis az IB (International Baccalaureate) rendszerében tanulhatott. Most épp Edinburgh-ban, Skócia fővárosában tanul, és dolgozik. A United World Colleges nagyban meghatározta életének alakulását. Erről az élményéről mesél most nekünk.

“Rengeteget köszönhetek a United World Colleges-nek, illetve magának az IB-nak.”

Hogyan találtál rá annak idején a UWC ösztöndíjra?

2007 őszén kezdett el először foglalkoztatni a külföldön tanulás gondolata és rögtön neki is álltam ösztöndíj lehetőségek után nézni. Először cserediák programokat találtam, amik nem igazán tetszettek. Azért nem, mert idegen nyelvként csak az angolt beszéltem, de szerettem volna más nyelveket is megtanulni. Ezek a programok pedig főként angol nyelvterületre szóltak, Európán belül. Ami pedig nem Európán belül volt, az meg túl messze lett volna számomra. Ezért megálmodtam magamnak egy olyan iskolát, ahol angolul tanulhatnék, de nem kifejezetten angol nyelvterületen.
Wekerlére jártam a Shetland nyelviskolába, ahol az akkori tanár nénimnek, dr. Udvardi Katalinnak említettem, hogy ilyen lehetőséget keresek. Ő mondta, hogy a keresztfia éppen Costa Rica-n tanul egy nemzetközi iskolában. Írtam is neki rögtön egy emailt, ő pedig válaszként elküldte nekem a  UWC Magyarországi Egyesületének honlapját. /uwc.hu /

Mi vonzott téged a külföldi tanulás irányába?

Több dolog is, első sorban a kíváncsiság. A  Puskás Tivadar Távközlési Technikumba jártam, aminek szintén hálával tartozom. Legtöbbet a tanáraimnak köszönhetek, hiszen segítségükkel kiváló országos matematika és fizika eredményeket érhettem el. Ezek az eredmények hozzájárultak ahhoz, hogy később sikerült megkapnom az ösztöndíjat.
Talán épp a versenyeredményeim és a tanáraimmal való jó viszonyom miatt, mindig is kicsit kilógtam a többiek közül. Nem nagyon akartam beilleszkedni, mert úgy éreztem, hogy más érdekel bennünket. Az, hogy akkoriban nem igazán jöttem ki az osztályommal hatással lehetett arra, hogy ki akartam menni külföldre.
Azonban nem ez volt az egyetlen ok. A 2006-os 2007-es években ellátogathattam Szicíliába,  Dániába, Szerbiába, Kalinyingrádba és Németországba is, iskolai kereteken belül. Ezek voltak életem első komolyabb külföldi utazásai, amik során kedvet kaptam hozzá, hogy utazgassak és külföldön próbáljak szerencsét.

Hogyan pályáztál az ösztöndíjra?

Megpályáztam ugyanúgy ahogy most is meglehet pályázni az interneten. Arra figyeltem, hogy a válaszaim végén, mindig visszaolvassam a kérdést. Az nagyon sokat dob minden egyes írott darabon, ha a végén visszautalsz a kérdésre. Nem csak összefoglalja az egész fogalmazást, hanem lehetőséget ad arra, hogy átgondold, valóban a kérdésre válaszoltál-e. Ilyenkor sokszor ki kell törölni olyan sorokat, amik nagyon eltérnek a témától, vagy feleslegesek.  Ezen kívül nagyon őszintén írtam, de próbáltam egy kis változatosságot is belevinni a válaszaimba. Így sikerült bejutnom a második fordulóba.

Véleményed szerint miért téged választottak ki?

Fontos tudni a UWC történetéről, hogy 2004 előtt csak olyan diákok jelentkezhettek az ösztöndíjra, akik harmadikos korukban benne voltak az OKTV első 15 helyezettjében. Mondhatni ez volt az első forduló, mely után meghívást kaptak a másodikra.
Én tudtam erről és ezért a második fordulón, az interjún megemlítettem, hogy harmadikban mind fizikából, mind matematikából benne voltam az első 15-ben, az OKTV-n.
Erre beavattak egy lehetőség részleteibe, miszerint az olasz iskola  csak ebben az évben felajánlott néhány fizikus ösztöndíjat, amit nemzetiségtől függetlenül, fizikából nagyon jó diákoknak akartak adni. Az interjún azt mondták, hogy ők ajánlanak engem erre az ösztöndíjra, de ehhez kifejezetten az olasz iskolának angolul be kellett nyújtanom egy jelentkezést, amit ott bírálnak el. Végül 4 másik emberrel együtt választottak ki, nagyjából 40  nemzetközi jelentkezőből.

Milyen érzésekkel/reményekkel indultál neki az útnak?

4 héttel a kiutazásom előtt estem egy nagyot biciklivel és egy héttel az indulás előtt volt egy csuklóműtétem. Attól féltem, hogy nem fogok időben felépülni. Azon izgultam, hogy ne mulasszam el a lehetőséget, ezért időm sem volt belegondolni, hogy milyen is lesz maga az út.
Azt vártam az ösztöndíjtól, hogy megtanuljak olaszul, amihez egyébként már a nyáron nekifogtam. Meg izgultam, hogy milyen lesz kint, külföldiekkel megismerkedni, ott élni.

Milyen tapasztalatokkal fejezted be ezt a két évet? Mi tetszett, mi nem tetszett esetleg?

Nagyon jó tapasztalatokkal fejeztem be. Sok barátra tettem szert, és sokat tanultam más kultúrákról, a világról. Az egyik legkedvesebb történetemet mesélném el. Elsős voltam, amikor arra gondoltam, hogy kellene a szobámba egy ruhafogas. Hetente volt room check, amikor megnézték a szobák állapotát, például hogy rend van-e. Egy ilyen alkalommal rákérdeztem az igazgató feleségénél, aki végezte a room check-et, hogy lehetséges lenne-e, hogy kapjunk egy fogast, aki azt mondta, hogy utánajár a dolognak.
Két héttel később megint megkérdeztem, hogy sikerült-e valamit csinálni az ügy érdekében, ő pedig bocsánatot kérve  azonnal hazaszaladt. Öt perc múlva visszajött az igazgatóval, aki egy fogassal a kezében állt és kérdezte, hogy hova szerelheti fel. Mondtam, hogy én majd megcsinálom, de ő ragaszkodott hozzá, hogyha a felesége megígérte akkor ő felszereli. Fel is rakta, de mielőtt elment, elnézést kért, hogy csak ilyen fejű fogast tudtak adni, ugyanis elfelejtettek újat venni és ezért a sajátjukat adták oda. Hát ilyen tanárok voltak. Egy igazgató, aki vasárnap délután felszerelte nekem a saját fogasát… Az ilyen kedves megnyilvánulások nagyban hozzájárultak a pozitív élményeimhez.

Mennyire volt nehéz, hogy mindent angolul kellett tanulnod?

Az angolul tanulást és társalgást elég gyorsan megszoktam, de a szaknyelvet, például a közgazdaságtannál nehéz volt megtanulni, mert néha még a magyar megfelelőjét se értettem.

Hogy sikerült a beilleszkedés?

Első évben egy nagyon jó barátra tettem szert, egy fehérorosz srácra, aki a szomszédom volt. Műtét után mentem ki és be volt gipszelve a kezem, de imádom az extrém kerékpársportokat, a biciklimet azonban nem vihettem, ezért muszáj volt valami más sport után néznem.  Misha breakelt, úgyhogy elkezdtem vele breakelni, és annyira megtetszett hogy azóta is csinálom. Azóta is tartjuk a kapcsolatot. Sokszor Skypeolunk, időnként meg is látogatjuk egymást.
Sokkal jobban kijöttem az ottani közösséggel, mindenkitől lehetett valami újat tanulni, izgalmasak voltak.  Részben a kultúra miatt, részben egyéniségeik miatt.

Mennyiben segített a külföldi tanulás a további előremeneteledet?

Szeretném megkülönböztetni a külföldön tanulást a United World College-ban való tanulástól. Nem az a lényeg, hogy mennyi pénzed van, vagy milyen országba szeretnél menni. Itt egy olyan programba válogatják be a legjobb jelentkezőket, akiknek egészen a válogatás végéig fogalmuk sincs, hogy hol fognak tanulni. Én nem az olasz rendszerben tanultam, hanem egy nemzetközi rendszerben. Ilyen szempontból teljesen mindegy volt, hogy külföldön vagyok, ugyanis, ha Magyarországon végeztem volna el a Nemzetközi Érettségit, vagyis az IB-t, akkor is ugyanolyan esélyekkel indultam volna neki az egyetemnek. Az IB ugyanis egy egységes rendszert alkot, ami alapján minden országban egyforma mércén tudják megállapítani a diákok képességeit. Továbbtanulásom szempontjából is rengeteget köszönhetek a United World Colleges-nek, illetve magának az IB-nak. Inkább ez a két intézmény, mintsem a külföld segített hozzá engem is, és másokat is, hogy nevesebb egyetemekre jussanak el.

Mik a további terveid?

Jelenleg Edinburgh-ban, Skócia fővárosában tanulok, gépészmérnök szakon. Januárban kezdtem a hat hónapos szakmai gyakorlatomat, amit nagyon élvezek. A cég, ahol dolgoztam épületgépészettel és villamossággal foglalkozik. Szívesen maradnék ezen a pályán a jövőben is, hiszen már gyerekkorom óta érdekelnek az épületek.
Ez a cég, ahol most vagyok nagyon megbecsüli a dolgozóit és szakmai kihívásokat állít eléjük. Az itteni erős gazdaságnak köszönhetően folyamatosan kapunk jobbnál jobb megbízásokat is. Fontolgatom, hogy itt maradok dolgozni lediplomázásom után, ugyanakkor nem szeretném kizárni a hazaköltözés lehetőségét se. Szeretem a hazámat, az ottani barátaimat és családomat is, de pályakezdőként úgy érzem itt több lehetőségem van.
Ha részletesebben is érdekel Simon Attila 2 éve Dunioban, vagy a mostani élete Edinburgh-ben, akkor olvasgasd az alábbi linkeken található blogjait:
www.attilainduino.blogspot.hu
attilainedinburgh.blogspot.hu

Te is szeretnéd megosztani olvasóinkkal élményeidet a külföldön töltött tanuló éveidről? Esetleg tudsz olyan barátodról aki kint tanul vagy tanult ösztöndíjjal? Akkor írj nekünk emailen vagy a facebookon és mi felvesszük veled a kapcsolatot.

Kommentek