Pop Lexikon II – Kistehén

Talán kevesen tudják, de a Kistehén és az Intim Torna Illegál közös alapokon nyugszik, hiszen a Kistehén tánczenekar néven működő formációnak még az ITI-t alkotó zenészek is tagjai voltak. Ne is szaladjunk előre, nézzük csak, hogyan kezdődött a bagázs zenei karrierje.

Sziget és a kistehén

Bár több mint egy  évtizede volt már, biztosan sokan emlékeznek még a 10. Sziget Fesztivál reklámjára. Egy sárga nyekergő hangon éneklő rajzfilm tehén hirdette ugyanis anno a jubileumi bulit. Ez a rajzfilm figura adta nevét  az onnantól Kistehén Tánczenekar néven futó alakulatnak, akik a dalt komponálták – ezt megelőzően Zene a nyulaknak volt a zenekar neve. Igen, bármily meglepő, a nyekergő hang gazdája eredetileg Kollár-Klemencz László a zenekar frontembere volt. Ezzel a reklámmal robbantak be a köztudatba, elkezdődhetett egy hihetetlen társaság zenei ámokfutása. Első kötelező darabjuk, tulajdonképpen szó szerint bemutatkozás:

Kistehén Tánczenekar: Szia Zoli…

A Sláger

Fontos megjegyezni rögtön az első dallal kapcsolatban, hogy már érezhető benne az a kettősség, ami később az egész zenekar működését ( s később a végzetét is) jellemezte. Egyfelől volt egyfajta underground énekdallam, a Kollár-Klemencz Lászlóra nagyon jellemző szövegvilággal, ami a maga egyszerűségében volt összetett. Mindez egy folkosabb, gyermeteg hangzású, már-már mulatós jegyeket magában hordozó zenén. A dolog valódi szépsége, hogy összeillett a kettő, mi több, az egyszerű eszköztár ellenére képesek voltak valami igazán igényeset összehozni. Új nevükön rögtön az első nagylemezzel betörtek a magyar poptörténelembe. Ha nem is zeneileg a legkiválóbb anyaguk volt, mindenesetre a mindmáig legismertebb daluk is ezen az LP-n található, ami természetesen nem más, mint:

Kistehén Tánczenekar: Szájbergyerek

Azon túl, hogy megmosolyogtató Dorogi Petit jólfésült lakodalmas fizimiskában látni az akusztikus gitárja mögött, a klip és vele együtt a dal is első album első trackből villámgyorsan lett sláger. Többek között a Zöld Pardon is rongyosra játszotta a Szájbergyereket a rockdiszkóban, nem utolsó sorban pedig a fiúk beverekedték magukat a nyári fesztiválok kisebb színpadjaira is, és bár ez zeneileg nem sokat számít, de ismertségüknek mércéje lehet, hogy még az Irigy Hónaljmirigy is “kiparodizálta” a dalt – inkább a szélesebb társadalom reakcióját tükrözte, ami értetlenül állt a Kistehén-jelenség előtt. Ám ezután jön el az igazán nagy nehézség egy zenekar életében; kirukkolni valami újjal, valami olyannal, ami megüti a mércét.

1510935_790215767671033_1004518798_nKüldetés teljesítve

Nem megütötték a mércét. Lendületet vettek és olyan magasan ugrották azt át, hogy fügét mutattak annak is, akinek szakmai fenntartásai voltak az eddigi produkcióikkal kapcsolatban. Megcsinálták azt a fajta zenét, ami itthon nem volt (amit a Fran Palermo kapcsán már emlegettem). Az Arizonai Álmodozók melankóliájával, balkáni és ska-s lendülettel, a Noire Desir akusztikus, nem széttorzított hangzásával összeraktak egy lemezt, amire igazán büszkék lehettek. Stúdiómunkájuknak ebben a formációban kétségtelenül tetőpontján jártak. Azért hangsúlyozom, hogy stúdiómunka volt ez, mert a korábbiakban leginkább ebben alkottak maradandót. Alkatukból és zenei képzettségükből adódóan természetesen jó hangulatú koncerteket csináltak eddig a pontig is, de ami ezzel az új anyaggal jött… az valami addig elképzelhetetlen volt.

Kistehén Tánczenekar: Virágok a réten

Igazi örömzene volt, amit ettől fogva koncerteken produkáltak, világszínvonalú dalokkal – nem is csoda, hogy LittleCow néven külföldön is rendszeres fellépéseik voltak. A Pannonia Allstar Ska Orchestra-hoz vagy az Irie Maffiához hasonlóan sok-sok fiatal lány járt a koncertjeikre azért, hogy végre élőzenére táncolhassanak. A koncertek hangulata Manu Chao fellépéseit idézték. A zene hangsúlya koncerteken mindig a ritmuson, nem pedig a hangszíneken volt. Második lemezük ékköve pedig a címadó dal volt, talán a zenekar ezen felállásának legjobb szerzeménye, a Szerelmes vagyok minden nőbe.

Kistehén Tánczenekar: Szerelmes vagyok minden nőbe

 Töréspont

A soron következő anyag azonban messze nem hozta meg azt a sikert, amit az elődje. Az Ember a fán, ugyan autentikus volt, követte az eddigi irányt, hangszerelésében nem tért le a megkezdett útról, a dalok azonban már nem voltak annyira táncolósak. Az egész lemez kicsit magába fordult, elbillent az eddig stabil mérleg a szöveg irányába, láthatóan Kollár-Klemencz elképzelései domináltak a lemezen, ugyanakkor későbbi munkáiból kiindulva érezhető, ő sem tudott kiteljesedni a dalokban. A negatív hangvétel ellenére azért persze egy értékes lemezről beszélhetünk, amit a széthúzás ellenére is összetart a sokévnyi kohézió, de a felvetődött kérdőjelek az elmúlt évek távlatából már tapinthatóak a dalokon.

Kistehén Tánczenekar: A vén cigány

A végleges kenyértörésre 2010-ben került sor. Nem a legzökkenőmentesebb válás volt ez a magyar zenetörténetben. Laci mindent magával akart vinni a Kistehenes korszakból, mondván a dalok szerzője ő volt – s jogilag ez megkérdőjelezhetetlen, hiszen a dalok az ő nevén voltak bejegyezve az Artisjus-nál. Ugyan a komplett zenekar kiszállt mögüle, a Kistehén mégis ő maga volt, így a nevet is, a dalok egy részét is vitte magával tovább. Négyen a Kistehén Tánczenekarból (Dorogi Péter, Kiss Sándor, Gálos Ádám és Nádasdi János) vitték tovább a dinamikusabb, örömzenélős vonalat, ezzel megalapítva az Intim Torna Illegált, amivel a továbbiakban majd a következő cikk hivatott foglalkozni. Sokan törtetőnek titulálták drasztikus lépései miatt Kollár-Klemenczet, de amíg nem vagyunk a történet minden apró részletével tisztában – s, ha nem vagyunk Kollár-Klemencz László, úgy vélem, nem is lehetünk – nem ítélhetjük el ezért.

1555344_790215764337700_1225549119_nÚj világ

Kollár-Klemencz László megcselekedte, amit megkövetelt a zenei ízlése, új projektbe kezdett, immáron csak Kistehén néven. Mivel a komplett zenekar kiállt mögüle, így új, de sokat tapasztalt arcokat vett maga mellé. A zenekar gerincét mind a mai napig az énekes mellett Bujdosó János (gitár), Vajdovich Árpád (basszusgitár) és Jancsovics Máté (dob) adja, de Demeczky Benedek és Kollár-Klemencz fia, Gergő is billentyűzik a zenekarban. Az új felállás mellé új hangzásvilág is párosul, egy sokkalta erőszakosabb, vadabb, de emellett zeneileg sokkal finomabban megszerkesztett hangzás. Sokszor indokolatlanul aggatják az alternatív jelzőt egy-egy produkcióra, de az új Kistehénre tökéletesen illik a kifejezés. Formabontó zenei világa mellett természetesen nem maradt el a szöveg előtérbe nyomulása, ami ebben az esetben Erdős Virág, költőnő többrendbeli bevonását is jelentette. Ahogyan azt a Sziget reklám vagy a Tánczenekar első lemeze példáján már jól láthattuk, Kollár-Klemencz elég erős a rajtnál. Most sem kellett csalódnunk.

Kistehén: Jó csávó a Markó

Ugyan slágerlistákat nem mászott a dal – de úgy gondolom, egyetlen Kistehén dal sem fog a továbbiakban széles tömegeket mozgósítani – mérföldkőnek tekinthető ez is, hiszen meghatározta zenekar, s ezzel egy új irányzat későbbi útját. A dal pontosan abban erős, amiben manapság nagyon kevés hazai produkció, se nem sok, se nem kevés. A szöveg nem giccses, egészségesen valóságos, nem akar többet mondani annál, amit érdemes, mégis olyan erőteljes részei vannak a szövegnek, amik nem csak ritmikailag, gondolatilag is dinamikát adnak a dalnak. Az első korong címe pedig arról árulkodik,  mintha a csapat sejtené, a kereskedelmi média nem az ő terepük: Picsába az űrhajókkal. A dalok agresszívabbak, torzítottabbak lettek, és a középpontjukban a legtöbb esetben már igen éles – ám nem didaktikus – társadalomkritika áll.

Kistehén: Vágjál hátba

Picit orrhangú, élőbeszédhez hasonló ugyanakkor dallamos ének és sok-sok hangzásban is megjelenő költői eszköz. Ezek lettek Kollár-Klemencz énekstílusának meghatározó ismertetőjegyei. Következő lemezen véleményem szerint már a kiteljesedett Kistehént hallhattuk. A legmegosztóbb, legkevésbé popos, de a legeredetibb Kistehént. Nagy dilemmában voltam, amikor azon gondolkoztam, mit emeljek ki a lemezről, végül úgy döntöttem, hogy a lemez egyéniségére való tekintettel, több választást engedek meg magamnak, pár szóban összefoglalva a választás miértjét.

Kistehén: Dílerlány

Nem csak hangulatában, zeneileg is érdekes szerzemény, tele ellentmondásos elemekkel (effektek és színtiszta zongora, buta kettőnégy és magától értetődő dinamika váltások) Arról nem is beszélve, hogy Kollár-Klemencz mer játszani az énekdallammal, semmi extrát nem csinál, csak kilép a megszokottból, látszólag lebutított részeket tesz bele – például ahol a gitárriffet követ az ének, furcsa is lehet a mainstreamhez szokottaknak.

Kistehén: Olyan izé vagy

Elsősorban ennek a dalnak is a dallamban vannak különleges motívumai, bár hozzáteszem, elektronikus effektjeiben azért igencsak emlékeztet a Belga vagy a Soerii és Poolek hangzására. A szövege formabontó, humoros, és a gondosan megválogatott erőteljes szavak agresszívé teszik a dalt, annak ellenére, hogy látszólag bugyuta.

Kistehén: Ezt is elviszem magammal

A végére hagytam a személyes kedvencemet. Kevés olyan dal van, amit napjában többször is szívesen meghallgatok, de ez azoknak szűk táborát gyarapítja. A szövegért Erdős Virágot illeti a rajongás, minden másért Kollár-Klemencz Lászlót és kompániáját, a Kistehént, akik a maguk sok színűségével több mint egy évtizede alkotnak maradandót kis hazánk sok gonddal küzdő könnyűzenéjében. Ők voltak a Kistehén, következő cikkben pedig az oldal-ági leszármazottjáról, az Intim Torna Illegálról fogok nektek mesélni.

Kommentek