Művészet vagy szerelem?

Sok szabadszellemű emberrel találkoztam életem során, még többről olvastam, vagy hallottam- hallgatom a zenéit nap, mint nap. Nehéz megmondani, hogy ki az, aki valóban művészlélek, ki az, aki csak szeretne az lenni, és ki az, akit ügyessége, valamiben megnyilvánuló tehetsége miatt annak kiáltott ki a közvélemény. Nem akkor művész a festő, ha szépen fest, vagy a zenész, ha ügyesen megtanulja eljátszani amit el kell. Mindez hiába, ha nincs mit kifejeznie. A valódi művész valójában teljesen más dimenzióban él. Most annak próbálunk utána járni, vajon mi lehet az oka annak, hogy oly gyakran hallhatjuk hírét kedvenceink kudarcba fulladt szerelmi kapcsolatainak.

Egy művésznek nem lehet megmondani, hogy mi a helyes vagy, hogy mit csináljon. Az önkifejezést, a túláradó gondolatokat nem lehet szabályok közé szorítani, csak így születik belőlük alkotás.

Mire van szükségük az alkotáshoz? Térre és egyedüllétre, többek között. Az ilyen mentalitású emberek néha kikapcsolják a világot, sőt vannak dolgok, amiket teljesen kikapcsolnak. Ha egy racionális problémával találják szembe magukat…elfordulnak. Meglehet, hogy érti az adott problémát, de nem érzi. Nagyon kevés emberrel képesek azonosulni, mert nem érzik át a gondolkodásmódjukat.

club271A tragikus szerelmi élet valószínűleg összefüggésbe hozható a hírnév hátulütőivel is. A siker, bukás és öngyilkosság hármasa szinte mindennapos a hírességek világában. A 27-esek klubja- 27éves korukban rejtélyesen elhunyt zenészek- tagjai például: Jimi Hendrix, Janis Joplin, Kurt Cobain, Amy Winehouse. A hozzájuk hasonló művészemberek nem képesek egy helyben maradni, folyton gyűjtik az impulzusokat, élményeket, inspirációkat, kergetik az új és izgalmas dolgokat. Hajtja őket az áramlat. És aztán találkoznak valakivel, aki az egész világukat felforgatja… Lehet, hogy mindannyiunkra jellemző lenne mindez, de az átlagember, amikor felnő, megtanulja- vagy megtanítják neki minden áron – hogy gondolkodjon racionálisan, ennek eredményeképp ezek a dolgok elfojtásra kerülnek.

Ha elhívatott vagy, elhívatásod tárgya szinte minden percedet, gondolatodat, és az egész életedet betölti. Ez persze bármely más hivatásra is vonatkozhat, amit szenvedéllyel csinálunk. Egy párkapcsolattal ezt összeegyeztetni, hát valóban nem lehet egyszerű. Aztán egy nap azon kapod magad, hogy párkapcsolatban élsz a munkáddal. A lehető legtöbb időt szánod rá, törődsz vele, mindennél jobban szereted, megélsz csúcsokat és mélypontokat. Nos, lehet-e ezen kívül normális párkapcsolatod? Működhet, de ez csakis egy olyan személlyel lehetséges, aki megérti, hogy sohasem lesz első a számodra, sohasem fogod beengedni a saját kis világodba, nem tudod megosztani vele, mert az csak a tiéd. Még akkor sem, ha egy másik művészlélekkel osztod meg az életedet… bár ekkor talán ez a fajta szerződés kölcsönös.

Nem ítélhetünk el egyetlen kapcsolatot sem, mindegyik egyedi, egyedi szabályokkal. Bizonyára rengeteg megértés és kompromisszum szükséges mind a két fél részéről, ha az egyik, esetleg mindkettő ilyen szabadszellem. Lennie kell helyes megoldásnak. Amit az ilyen mentalitású emberektől tanulhatunk- a rengeteg negatívum mellett: A legmagasabb szintű párkapcsolatod önmagaddal kell, hogy legyen, csak így tudsz kiteljesedni.

Kommentek