Mi VOOOLT!

Volt Fesztivál 2013. Nagyon vártuk. Én személy szerint 3 éve voltam utoljára, ezért most még nagyobb lelkesedéssel készülődtem a nagy kimaradás után.

A barátnőmmel ketten indultunk el, annál több csomaggal. Nem is értem, hogy valaki hogy képes ennyi ruhát magával vinni bárhová is.
A Keletiben persze már ezren álltak egy órával a Volt vonat indulása előtt. Sikerült 12 perccel indulás előtt kiírni, hogy honnan indul a vonat (persze hátulról) és akkor az a hatalmas tömeg megindult. Én személy szerint minden cuccunkat cipeltem, hogy barátnőm gyorsan foglalhasson helyet, sikerült.
Másfél óra késéssel, de töretlen lelkesedéssel érkeztünk Sopronba. Ez a város még mindig gyönyörű, nagyon hiányzott.
A fesztivál előtt már kígyózott a sor (idén túl későn érkeztünk). Úgy döntöttünk, nincs értelme beállnunk, mert a többiek már elöl vannak reggel óta, majd foglalnak nekünk helyet. Így aztán leültünk a sor mellé kicsit borozgatni (történelmi pillanat volt, hiszen barátnőm 1 hónapos betegség után először ihatott – persze módjával – bort). Ezután persze mi is másfél órát álltunk sorba a tűző napon, de bejutottunk. A sátor felállítása után szépen öregesen nekiálltunk sziesztázni és megtervezni a programot (amit persze az első adandó alkalommal fel is rúgtunk).
Este Punnany házibuli. Próbáltunk bulizni, de valahogy nem volt az igazi. Ettől függetlenül a hangulat megvolt. A másnapi Brains azonban valami elképesztően jó volt, hiába tették 6-ra a tűző napra a koncertet, hatalmasat buliztunk. Nem adnék részletes élménybeszámolókat az összes koncertről, tekintve hogy elég sokat kihagytunk sajnos, de azért kiemelném az utolsó nap eseményeit. Ehhez tudni kell, hogy csütörtökön kis városnézést tartottunk. Ettünk végre normális ebédet. Este visszamentünk táncolni, amikor én elestem (tudom, tudom, nem kéne annyit inni) és kiment a bokám, ami azért nem vicces, mert másnapra háromszorosára dagadt és lila lett az egész. A barátaim egészen jót mulattak azon, ahogyan bekötött lábbal sántikálok/fél lábon ugrálva közlekedek. Persze sokáig győzködtem őket, hogy szerezzenek nekem is egy mankót vagy egy partytalicskát, de senki nem volt ennyire jófej.
Térjünk vissza a szombatra. Parov Stelar, Dub FX. Nem hagyhattam ki. A barátnőm mindenkinek elmondta körülöttünk, hogy „vigyázzatok, a barátnomnek el van törve a lába”, ezért egy kisebb körben fél lábon ugrálva táncoltunk, buliztunk, táncoltunk. Hatalmas élmény volt mind a két koncert. Azt hiszem meg is koronázta az egész heti mulatságunkat.
Hajnali 3-kor elindultunk azzal a rengeteg cuccal a vasútállomásra. Kicsit szomorúan távoztunk, de jövőre is visszajövünk. Mondjuk azt megint kijelenthetem, hogy CSAK HÁZBA MEGYEK, TÖBBET NEM SÁTRAZOK. De ezt minden évben elhatározzuk.
Elnézést, hogy ilyen személyesre sikerült a cikk, de azt hiszem, aki volt már Volt Fesztiválon, elmondhatja, hogy az egész egy kicsit személyes, családias, otthonos. Nem lehet róla máshogy beszélni, csak úgy, hogy kicsit a magunkénak érezzük, még a rózsaszín karszalagot is. Erre a legjobb példa egy kedves élményem tegnap, amikor dolgoztam és bejött egy lány vásárolni, karján a karszalaggal. Meglátta az enyémet és megdicsérte a körmömet, majd kisebb élménybeszámolót tartottunk a Voltról. Azt hiszem ez a bizonyíték arra, hogy ez a fesztivál nem ér véget az utolsó nappal, egész évben összeköti azokat, akik szeretik és visszaszámolják a maradék majdnem egy évet, hogy újra ott lehessenek.
Mert ugye „Mindenütt jó, de legjobb VOLT Sopron!”.

Kommentek