Mesterségem a túlélés

Egy kis francia közösség túléli a biztos halált, de kénytelenek rájönni, hogy ennél lényegesen nagyobb kihívások is várnak rájuk egy új világ hajnalán.

Ugyan az ősz beköszöntésével az iskola elkezdődött, de nem kell, hogy minden olvasmány kötelező legyen. Habár nem véletlenül kerül egy-egy könyv az irodalom órák lajstromára, így is jócskán akadnak elolvasásra váró mesterművek, melyekkel nem futhatunk össze a feladatok között. Ilyen, kissé méltatlanul elhanyagolt szerző Robert Merle, akinek alkotásai meghatározó mérföldkövei a szórakoztató irodalomnak, felemelve a műfajt a szépirodalom eszmeiségéhez.

A francia szerző munkássága során nem hagyott témát érintetlenül, a történelmi regényeitől kezdve a társadalmi utópiákon át egészen a sci-fi-ig szinte mindenbe belekóstolt, s sok pályatársától eltérően valamennyi területen elismert írásokkal öregbítette hazája irodalmának hírnevét. Életem első Merle regényét tizennégy éves koromban kaptam karácsonyra, ez volt a Malevil.

A filmgyártásban felhasznált számítógépes technika oly módon elvitte a katasztrófa filmeket a látvány irányába, hogy eredeti feladatát, az emberi határhelyzetek, kapcsolatok és a lélekrajz bemutatását a készítők már nem tartják szem előtt (Roland Emerich, te csibész…) Ha mégis érdekelne minket az apokaliptikus világ már-már lerágott csontjának egy “új”, merőben emberibb megközelítése, akkor bátran vegyük kézbe a Malevilt.

Egy kis francia közösség túléli a biztos halált, de kénytelenek rájönni, hogy ennél lényegesen nagyobb kihívások is várnak rájuk egy új világ hajnalán. Egy olyan utópisztikus világba kalauzol el minket a szerző, ami talán nincs is annyira messze. Merle a hidegháborús évtizedek minden feszültségét, minden aggodalmát beleírta a regénybe- ami sajnos manapság is tökéletesen aktuális.

A téma horderejével szemben ugyanakkor – a szerzőre jellemző módon – valódi, hétköznapi problémákkal találkozhatunk a mindeközben izgalmas, fordulatos cselekményben. Húsvér emberek állatias ösztöneivel, valamint az élet nagy kérdéseivel is szembetaláljuk magunkat, minden Coelhoi cukormáz és Müller Péteres bölcselkedés nélkül. Te hogyan birkóznál meg az ismert világ végével?

Kommentek