Konfliktusaink nyomában

tumblr_kx3rbdPFGB1qzjpruo1_400_largeMi jut eszedbe, ha meghallod a konfliktus szót? Veszekedés? Civakodás? A kép, ami megelevenedik előtted két szereplős, akik heves vitában vannak, esetleg egymásnak háttal mérges, dühödt arccal tekintenek egymásra? Különböző képek sora elevenedhet meg, azonban kijelenthetjük, hogy semmiképpen sem pozitív.

Ha jobban belegondolunk vagy akad, némi előismeretünk a témában kiderül, hogy valójában rengeteg típusú és formájú konfliktust élhetünk meg, melyeknek csak egy apró részét képezi a személyek közötti konfliktus, ezen túl pedig nem is mindenképpen tekinthetjük mindegyiket negatívnak. A konfliktusok alapja, kiváltó oka számtalan lehet, azonban leggyakrabban arról van szó, hogy saját érdekeinkkel (még ha ez így csúnyán is hangzik) vagy értékrendünkkel szemben álló esetekben előtör belőlünk az érzés, hogy itt állj és ne tovább. És pont ebben rejlik a pozitív tartalma, hiszen azzal, hogy az adott problémát észrevesszük és ennek hangot is adunk, vagy más formán kifejezésre juttatjuk véleményünk, abban bene rejlik a javulás és a fejlődés lehetősége is. Pszichológusok, életmód tanácsadók és lélekdoktorok egyetértenek abban, hogy a javulás első lépése az, hogy felismerd a problémát, aztán persze jön a munka, hogy rendbe is hozd, de amíg csak frusztrált vagy és nem tudod pontosan megfogalmazni, hogy mi is a gond, addig csak a zavarosba ácsingózol. És akkor eljutottunk oda, hogy igen, lehet, hogy éppen egy baráttal, testvérrel, szülővel állsz konfliktusban, ahol kettőtöknek kell együtt megoldani a problémát, de a konfliktusoknak egy jelentős részét képezik a belső konfliktusok.

ef7da1391d0b46ceec950fc12a86a68e

Lehet itt szó megint csak számtalan dologról. Akár arról, hogy elégedetlen vagy a teljesítményeddel, tudod, hogy többet kellene foglalkoznod a tanulással, munkával, de amikor ott az alkalom mégsem teszed meg a szükséges lépéseket és aztán elkap az önvád vonata, ami újra és újra ebbe a helyzetbe hoz, ameddig el nem hiteted magaddal, hogy nem is vagy képes az adott dologra. Ez egy példa volt, de jól érzékelteti, hogy a konfliktusok sokkalta szerteágazóbb eseteket és megoldási utakat kívánnak annál, hogy most akár pár mondatban össze lehetne foglalni a tökéletes útmutató azok megoldására. Több ember is arra tette fel életét vagy legalább is élete céljául tűzte ki, hogy megoldást találjon a Közel-Keleti helyzetre, más néven arab-izraeli konfliktusra és megteremteni a békét. Ez már egy sokkal magasabb szint, mégis hasonló alapokon nyugszik. Érdekellentét, évek felgyülemlett feszültsége és hibák, amik el lettek követve, és ha nem változnak a dolgok, még számtalan követheti.

Hogy teremthetjük meg békét?

A fent említett konfliktus megoldására egy számomra merőben új megoldást vázolt fel William Ury, amerikai antropológus és író. Felvetése abban áll, hogy Ábrahám útját követve akár a békét is megteremthetjük fokról fokra. Egy TED-es előadás keretében Te is megismerheted elképzelését.

Na, de vissza hozzánk, ahogy azt már több helyen is hallhattad a legtöbb konfliktus gyökere inkább önmagukban rejlik. Feszült vagy és ráborítod a haragodat az első vadidegenre az utcán, aki véletlenül neked jön vagy azokra, akiket szeretsz. Tehát mindenek előtt egy fajta önkontrollt érdemes tanulnunk mindannyiunknak, hogy kicsit távolabbról is szemügyre vehessük az adott problémát. Bár mind ismerünk azt a katartikus élményt, amikor a gyülemlő feszültséget és haragot hirtelen ráboríthatjuk arra az egyénre, akinek szól is, ami akár oda is kifuthat, hogy valaki elneveti magát és a harag már el is szállt. És ha mégsem, akkor mi van ezután? Egy ideig még élvezhetjük a megkönnyebbülést, amit a feszültség leadása keltett bennünk, de mi jön ezután? Beindul a lelkiismeret vagy csak idővel rájövünk, hogy talán nem így kellett volna lekommunikálni a helyzetet. Talán túlzásba estem, aminek az is lehet a vége, hogy gallyra vágtam egy kapcsolatot, ami a problémáktól függetlenül fontos volt a számomra és legyen itt szó párkapcsolatról, barátágról vagy bármilyen emberi kapcsolatról.

konfliktusok

Tehát a nyugodt megbeszélés vs veszekedés állása 1:0. Azonban nem vagyunk mind Buddha lelkű megvilágosult egyének így, nem mindig lehet megállni, hogy ne torkolljon az eszmecsere pár kacifántos, emelkedett hangvételű indulat fűtötte megnyilvánulásba. Nem elkerülhetetlen, de nem is olyan egyszerű így talán a legfontosabb azt szem előtt tartani, hogy ha meg is történt a konfliktus, utána nézz önmagadba. Az első utad ne a barátnődhöz vezessen, hiszen az adott konfliktust két személy között leginkább ők érthetik és így a külső vélemények a felfűtött hangulatban nem mindenképpen vezetnek előrevezető irányba. Ha pedig belső konfliktusról van szó, hasonló a metódus. Az a legfontosabb, hogy próbálj meg objektív lenni, megnyugodni és aztán végig gondolni. A dolgok megoldása néha sokkal könnyebb, mint azt elsőre gondolnánk és merj segítséget kérni, amikor szükséges. Triviális példával élve: ha elvállaltad, hogy megsütsz a vásárra 150 süteményt, de nem tudod hogyan működik a sütő, akkor kérd meg anyukád, hogy mutassa meg. Kifutsz az időből? Hívd meg a barátnőidet egy csajos süti sütő bulira, ahol végig beszélhetitek az aktuális témákat és közben Te sem örülsz meg a nyomás alatt.

Tehát a lényeg abban rejlik, hogy ne a dühödet tápláld, a sértettségedet éld meg egyre intenzívebben, hanem a megoldásra koncentrálj, és ha más is szerepel ebben a képletben, akkor vedd figyelembe őt is. Neki is van egy saját világa, ahol az adott szituáció akár egy teljesen más értelmezésben is élhet és ez a személy máshogy kezelheti a konfliktusokat. Éppen ezért nem mindenképpen vannak egyetemes megoldások, ha nem rajtad és a másik szereplőn áll a konfliktus feloldása.

Kommentek