Ítélet első látásra?

Szőkenő, rendőr, betörő. Ha ezeket a szavakat halljuk, megjelenik a fejünkben egy-egy kép róluk, azok a tipikus képek… Ez az előítélet.

Az emberek túlnyomó része előítélettel van azok iránt, akiket nem ismer. Gondoltad volna, hogy az előítéletek alapvetően hasznosak? Ezek alapján sémákba tudjuk rendezni az ismereteinket – melyek így egy logikus rendszert alkotnak, leegyszerűsítve az életünket.

images (3)Viszont gyakran az emberek negatív előítéletének a következménye: különcök, akik soha nem tudtak beilleszkedni… mert mások. Van bennük valami különleges, ami lehet rossz vagy jó. De egy a közös; nem tömegcikkek.

Lehet, hogy más a nemzetisége, lehet, hogy nem épp a legmegnyerőbb külsejű ember, vagy ő a legidegesítőbb, akit csak ismersz. Lehet, hogy fiatal és ezért nézik semmibe, vagy csak egyszerűen elvont. Ezeket az embereket néha nem fogadja be a környezete. Pedig ki ne tapasztalta volna már, hogy sokszor a legcsúnyábbak a legjobb szívűek, a legidegesítőbbnek köszönheted, hogy nevetsz egy pocsék napon és a legfiatalabb szívott annyit, mint egy torkosborz, szerezve ezzel rengeteg tapasztalatot.

Sajnos én is hajlamos vagyok ítélkezni, mert nem vagyok tökéletes. Épp ezért igyekszem megismerni az új személyeket és személyiségüket. 

20121119Azok a különcök, akiket állandó jelleggel “kiközösítenek”, egy idő után megpróbálnak alkalmazkodni a környezetükhöz, ami gyakran még károsabb rájuk nézve. Elveszti önmaga különlegességét, megpróbálja elnyomni azt, aki ő valójában. Lehet, hogy sikerül beilleszkednie, már nem ő a célpontja a gúnyos mosolyoknak és megjegyzéseknek, de belül szenvedni fog, mert nem tudja kifejezni önmagát. Pedig mindenkinek megvan a kiteljesedéshez való joga.

Merj színfolt lenni a szürke tömegben! A többieknek pedig üzenem: peace & love!

Kommentek