Gondolkodás? Pozitív!

A gimnázium első évében megszületett kedves kis mondásunk a sok angol óra és életbölcseletek Szent Gráljaként. Eltelt 4-5 év, de a kérdés újra és újra előjön: Hogyan legyek pozitív, amikor úgy érzem, hogy elvesztettem az irányítást és nem látom a fényt az alagút végén.

 Na hogy?

 Az okos könyvek adják a tippeket dögivel, és vannak, akiknek ez segít is és vannak szerencsések, akik alapból pozitív típusok. A többiek meg kétkedve néznek, és csak mondják a maguk igazát, hogy ők nem negatívak, csak realisták, satöbbi, satöbbi. Nem hiszem, hogy lennének aranyszabályok arra, hogy hogy legyünk pozitívak és hogyan őrizzük meg tartósan. Ez gondolkodás kérdése. Aki alapvetően negatív nem fog kiugrani a bőréből, csak finomítani lehet, ha rámutatunk, mikor épp túlzásba esik és ki is akar lépni ebből.

 Egy biztos, látni kell azt, hogy miért lehetünk hálásak, hogy mi mindenünk van. Fel kell ismerni, hogy mi az, ami rajtunk múlik, és mit kell tennünk ahhoz, hogy jobb irányba fordítsuk életünk alakulását. Ennél már csak az a nehezebb, hogy néha be kell látnunk azt is, hogy vannak olyan dolgok, amikre nincs befolyásunk és, hogy ez ne őröljön fel minket. Minden ember, akivel kapcsolatba kerülünk, hozza magával a saját csomagját és azzal, hogy belép az életünkbe kisebb-nagyobb szinten nálunk is elhelyezi azt megőrzésre. Ezeket pedig el is kell fogadnunk.

 Más alapokra kell helyezni a gondolkodásunkat. Máshogy kell nézni saját magunkra és a körülöttünk lévőkre. Így könnyebb lesz, egy-egy szituációt más szemmel nézni. Néha amúgy sem árt egy kicsit kilépni a saját világunkból és körbenézni, hogy mi zajlik a környezetünkbe. Egy kicsit magasabbról, mert egy más perspektíva, teljesen más képet tud kirajzolni az eredeti képből.

A valóban pozitív emberek nem mindenképpen azok, akik folyamatosan mosolyognak tejbetök arccal. Hogy pozitív lehess, realistának is kell lenni, különben az egész egy légből kapott maszlag és semmi tartalom nincs mögötte. Mondjuk meg van az előnye ennek is, mert így mi leszünk a mindig pozitív napsugár királylányok és fiúk és minden szép lesz. Egy idő után azért mégis jobb a dolgokat szervesen a részünkké tenni, és továbblépni.

Végeredményben tehát nem kell elsőre megugrani a magas labdát, hanem realistának kell lenni, hogy aztán már tudjuk, hogy miért érdemes pozitívnak lenni. Nem segít semmit, ha mindig azt szajkózzuk, hogy az élet kegyetlen és zord, maximum, ha ezt némi iróniával tesszük, ami sose árt, főleg ha önmagunkra is gyakoroljuk azt.

Kommentek