Generációk és Szerelmeik

Egy-két hónapja megakadt a szemem egy pszichológiával foglalkozó magazinon. Nevezetesen Csernus Imrével készítettek interjút, amiben az Y generációról és a szerelemről kérdezték, azaz rólunk és a mi szerelmi viszonyainkról.  Ilyen kecsegtető dolgot nem hagyhattam ki, plusz jó ihletforrásnak tűnt egy cikkhez.

Végül nem tudtam, hogy biztos van-e értelme erről írni, hisz annyi ilyen cikk, könyv és iromány készül a témában. Aztán tudomásomra jutott a napokban az a törvénymódosítás, ami a fiatalok szexuális életére vonatkozólag szabályozza, hogy ki kivel, hány évesen tehet, amit tehet büntetlenül vagy ép bűntetve. Tehát megragadva az alkalmat neki fogtam ennek a cikknek.

Rengeteget hallunk, arról, hogy a mai fiatalok korábban érnek, hamarabb kerülnek intim kapcsolatba egymással, satöbbi. Na, igen! Itt jön az első kérdés, amit az interjú is feszegetett. Történik ez-az amaz, de mégse vagyunk annyira érettek a nagy fejlődésünkkel, hogy ezeket tényleg intim viszonyoknak lehessen nevezni. Persze vannak kivételek, sőt! Én mégis emlékszem sok olyan történetre, ahol a sietség és egyéb tényezők befolyásolták az eseményeket. Ez az egyik fele a kérdésnek, azaz valóban érettek vagyunk-e.

A másik meg, amit a cikk konkrétan is hangsúlyoz, és ebben rejlik a fő mondanivalója, hogy a kapcsolatokban is gyakran áttevődik az intimitás, a valóságos érintkezésekről, a Facebook-ra és egyéb felületekre.  Nem vagyok egy nagy Facebook függő, posztoló alkat, de azért mindannyian látjuk azokat a romantikus kapcsolatokat, melyeknél folyamatosan mennek az üzenetek, kedves képek és idézetek, posztok, hogy Te vagy életem szerelme, kincsem, cicám, prüntyőkém, satöbbi. Hát…

Valahogy ezeket senki nem veszi túl komolyan legalábbis, ahogy én visszahallom és én is hasonló véleményen vagyok.

Mert mit is jelent az intimitás? Számomra ez a fogalom valami rejtett kincset jelent két ember között, amit csak ők értenek, tudnak és éreznek. Egy olyan valami, amihez nincs köze az összes ismerősnek, hanem csak rájuk tartozik. Lehet, hogy ez egy ósdi felfogás, de én mégis úgy érzem, hogy ebben rejlik a lényege egy valós kapcsolatnak, ami nem csak arról szól, hogy nekem van egy barátnőm vagy egy barátom és ez olyan menő.

Valahol itt lehet a kutya elásva. A facebook és társai ablakot nyit a személyiségünkre! Arra, hogy kik vagyunk, és épp hol tartunk az életben. Lehet, hogy egy-egy kapcsolat még itt tart, mert épp még a kezdeti ismerkedéseket képviseli magával a ténnyel, hogy milyen is valakihez tartozni.

A különbség csak annyi, hogy ezeket nem egy poros emlékkönyv őrzi, hanem nyilvánosan láthatja mindenki. De ezzel valahol nincs is mit kezdeni. Ez a Y generáció, ezek vagyunk mi, ebben a környezetben/közegben szocializálódtunk és szocializálódunk még mindig. Éppen ezért nincs is baj ezzel, ez csak egy stádium és jó esetben nem itt fogunk leragadni örökre, hanem továbblépünk egy másikba, ahol már más dolgok számítanak.

Kommentek