Fesztiválstílus egyenesen Angliából

Idén nyáron volt szerencsém kint dolgozni több angol zenei fesztiválon, így megfigyelhettem hogyan épül fel a brit fiatalok fesztivál ruhatára és, hogy milyen fesztiválozók is a ,,rideg angolok”.
feszt4A legszembetűnőbb dolog, amit megfigyeltem, hogy a nemek eloszlása rendkívül aránytalan volt. A lányok szinte háromszor annyian voltak, mint a fiúk, ezt a ruházatukkal, vagy éppen annak hiányával próbálták kompenzálni és versenybe kelni a kevés számban képviseltetett erősebb nem képviselőinek figyelméért.
E mellett, vagy pont ezért, arra a következtetésre jutottam, hogy az angol lányok nem fáznak. Köztudott, hogy a brit időjárás nem a kegyességéről híres és sajnos nyáron, a fesztiválok ideje alatt sem enyhül túl sokat. Erős szelek, hűvös éjszakák és gyakori eső kísért végig minket kinn tartózkodásunk alatt. Ám míg én egy lépést sem tettem kötött sál, pulóver és bőrkabát nélkül a helyiek gond nélkül viselték a szupermini cropped rövidnadrágokat és nyári, szintén cropped topjaikat.feszt6 Az egyetlen időjáráshoz illő darab a Hunter gumicsizma volt, amit minden színben és szárhosszban megtalálhattunk a tömegben. Bátrabban öltözködnek nálunk, viszont sokkal egységesebben is. A már fent említett rövidnadrág, cropped top, gumicsizma összeállítás szinte a lányok 85-90%-án megfigyelhető volt (testalkattól függetlenül…), csak úgy, mint a már itthon is elmaradhatatlan művirágkoszorú. A fiúk ruhatára kifinomultabbnak bizonyult, ők általában hozták a tipikus britpop külsőt, amikor éppen nem a zseniális (és szuper kényelmes) Primarkban kapható állatjelmezekben buliztak. (A nemzetközi lófej-őrületről már ne is beszéljünk.)
A brit fiatalok azonban nem csak külsőségekben különböznek tőlünk. A legnagyobb meglepetést számomra az okozta, hogy az utolsó nagykoncert után, mintha elvágták volna a bulit, mindenki szállingózni kezdett a sátra felé. Éjjel 1-re már teljesen kiürül az aréna.

feszt2Mentségükre szóljon, hogy délelőtt 11-től újra tombolnak, ugyanis a nagyszínpadon akkor kezdődnek a koncertek,viszont ez a tombolás sem az a tombolás, amivel egy itthon fesztiválon találkozhatunk. Leginkább egy zenés piknikként írnám le. Pokrócokon ülve hallgatják a koncerteket, cidert kortyolgatva. (Bizony. Sört csak elvétve, rövidet pedig szinte egyáltalán nem isznak. Nehéz elképzelni, igaz? : ) )

Bármennyire is különböznek az általam imádott magyar fesztiváloktól, az ottaniaknak is megvan a sajátos, magával ragadó hangulata, a zenei felhozatal mellett pedig (sajnos) az összes hazai buli elbújhat. Mindezek ellenére azért nem cserélném el a VOLT-ot a V-festre, hiszen az itthoni fesztivál hangulathoz nincsen fogható.

 

Kommentek