Élj szenvedéllyel!

Mind más típusú emberek vagyunk. Van, aki magába forduló, csendben szemlélődő, van, aki beszédes, a társaság központja, van, aki merengő és van, aki minden előtte álló helyzetet kihívásnak tekint.

Te hova sorolod magad?

Bármelyik csoportba is tartozunk, az biztosan közös bennünk, hogy vannak céljaink, amiket el akarunk érni, vannak élethelyzetek, amelyekben helyt kell állnunk. Az tesz minket különlegessé, egyedivé, ahogyan megoldunk egy-egy problémát. Néha vállalnunk kell a kockázatát annak, hogy valami nem sikerül, éppen azért, mert minden helyzetben benne van a siker lehetősége is. Minden attól függ, honnan szemléljük. Szenvedéllyel kell megélnünk azokat a dolgokat, amikért küzdünk, különben mi értelme? A gondolkodásunkon múlik, hogyan dolgozunk fel egy sikertelenséget.

Volt egy célom: egyetemre szeretnék járni, kommunikációt szeretnék tanulni. Tanultam, dolgoztam érte, sok mindent háttérbe szorítottam, hogy elérjem. Megkaptam a levelet: felvételi kérelmét elutasítjuk. Kiborultam, nem tudtam mihez kezdjek. Azután szépen lassan újra felépítettem magam, mert így döntöttem. Több lehetőségem volt. Feladhattam volna, hogy nekem nem ezt kell csinálnom, és kereshettem volna egy másik célt, amiért újra küzdhetek. Mégsem tántorított el ez a sikertelenség. Mostanra rájöttem, hogy amit két évvel ezelőtt a világ végének éltem meg, mostanra előnyömre vált. Sokkal érettebben jelentkeztem újra és sikerült. Sokkal érettebben ülök most itt, és sokkal biztosabban tudom, hogy itt kell lennem.

Minden nehézségben meg kell találnunk az okokat és a tapasztalatszerzés lehetőségét. Persze sokan leírták már, hogy „ami nem öl meg, az megerősít”, „lásd meg mindennek a pozitív oldalát”. Igazából tényleg ezt kell tennünk. Megkeresni, hogy egy pofon mivel visz előre. Mit kell tanulnunk és mivel válunk többé.

onewayMindannyian úton vagyunk. Többen csatlakoznak hozzánk, többen eltűnnek. A mi döntésünk és egy igen fontos döntés, hogy kikkel vesszük körül magunkat. Felelősség, mert a környezetünk alakít, formál minket, és visszajelzést is ad, hogy milyenek vagyunk, hogyan változunk. Válogassuk meg, kikkel vesszük körül magunkat!

Ne felejtsük, hogy amit mi elértünk és nem becsülünk meg eléggé, lehet, hogy másnak a legnagyobb célja és még mindig küzd érte. Ilyenkor kéne jönnie a nagy felismerésnek: mennyire szerencsés vagyok. Ez persze a legritkábban jön magától.
Amikor bizonytalan voltam, hogy ott vagyok-e ahol lennem kell és jó felé haladok-e, akkor kaptam a barátnőmtől Kerouac Úton című könyvét a következő kis üzenettel benne:

„Tudnunk kell, minden ember hatással van az utazásunkra, és a végállomásunkra. Bölcsen válogasd meg, kikkel utazol. Olyan emberekkel vedd körül magad, akik arra emlékeztetnek, aki lenni szeretnél. Olyanokkal, akik mellett szinte lehetetlen, hogy nem hozod ki magadból a minden szempontból lehető legjobb énedet.”

Keressünk mindenben valamit, amibe kapaszkodhatunk. Szenvedéllyel élni csak úgy tudunk, ha nem csak annak örülünk, hogy elérjük, amit akartunk. Már annak is tudnunk kell örülni, hogy van, amiért küzdhetünk.

Kommentek