Az első benyomás – merj önmagad lenni!

Az első benyomás minden első találkozásban meghatározó. Iskolaváltás, új munkahely, új baráti társaság: az emberek az első mozdulataid, viselkedésed, mondataid alapján ítélnek meg és ez alapján könyvelnek el, raknak egy csoportba. Az első benyomást a legnehezebb megváltoztatni. Sémák szerint különböztetjük meg társainkat, hogy könnyebben eligazodjunk a világban, a kapcsolatok hálójában. Ezek leegyszerűsítő csoportosítások, amiket előszeretettel használunk és nem is baj, hogy használjuk őket, hiszen olyan bonyolult, sokrétű körülöttünk minden, hogy el is vesznénk nélkülük.

“Mindenki azt látja, milyennek mutatod magad, s csak kevesen értik, milyen vagy valójában.”
(Machiavelli)

A legtöbben tele vagyunk komplexusokkal, az új helyzetekben bizonytalankodunk. Ismeretlen társaságban mindenki másképp viselkedik egy kicsit, jobban odafigyel mit mond, mit tesz. Főleg akkor izgulunk nagyon, ha a találkozás meghatározó, fontos, a jövőnket befolyásolja. Lehet ilyen egy állásinterjú, amikor az adott pillanatban mutatott teljesítményünk alapján döntenek rólunk. Ilyenkor igyekszünk a legjobb arcunkat mutatni.

A legfontosabb szempont talán az, hogy ha nem is érezzük magunkat annak, mindenképpen mutassuk magunkat magabiztosnak. Jobb egy olyan emberre ránézni, aki kihúzza magát,a testtartása nem merev. Ez kiegyensúlyozottságot sugall. Sokan ebből szűrik le, hogy ki mennyire tudja kezelni a váratlan helyzeteket. Ez döntő lehet egy próbanapon.
Ha bemutatkozunk valakinek, próbáljuk tisztán, hangosan kiejteni a nevünket. Ilyenkor általában kézfogásra is sor kerül. Ebből is rengeteg dolgot szűrnek le rólunk. Ha valakinek izzadósabb a keze, előtte mindenképpen törölje meg! A kézfogás meghatározó. Legyen határozott, de ne szorítsuk meg túlzottan a másik kezét, hiszen ez azt jelzi, hogy mi akarunk erőfölénybe kerülni. Egy kézfogás sokat elárul, legjobb az, ha érezzük és éreztetjük az egyenrangúságot.
Fontos szempont még a szemkontaktus. Nézzünk a másik szemébe. Ha valaki lesüti a szemét, arról azt feltételezik, hogy nem egyenes ember. Legyünk nyíltak, merjünk a másik szemébe nézni. Miközben beszélünk vagy hozzánk beszélnek, keressük a szemkontaktust, ez jelzi a figyelmet.
Ne hazudjunk, ne mondjunk nagyot! Szintén nagyon fontos ez egy állásinterjún, hiszen amiket akkor állítunk, később számon kérhetik rajtunk. De legyen az egy új baráti társaság, senki nem szereti, ha utólag kiderül, hogy nem annak mutattuk magunkat, akik valójában vagyunk. Legyünk egyenesek, őszinték!

Merjünk önmagunk lenni! Valahol igaz az, hogy ha valaki így nem szeret meg minket, akkor sehogy máshogy nem fog. Ha magunkat adjuk, magunk miatt fognak szeretni bennünket, nem egy kép alapján, amit mutatunk. Ehhez nagyon jó önismeret szükséges. Ne csak a jó oldalunkra legyünk büszke, fogadjuk el a gyengeségeinket is! Ezzel kerülünk egyensúlyba önmagunkkal. Ez az, amit nem tudunk semmilyen álarccal elfedni.

Kommentek