Aktív pihenés és kirándulás Izraelben – Második rész

A mai cikkben a múlt héten elkezdett beszámoló második felét olvashatjátok. A kirándulásnak ez a szakasza is sok élményt tartogatott, így érdemes ezt az öt napot is megismernetek.

Ötödik nap

Napfelkelte a Masadán

Fotó: Jakal György

Ez a nap nagyon korán kezdődött és nagyon sokáig tartott. Néhányan eleve erős hátránnyal indultunk neki a hajnali kirándulásnak, ugyanis nem sikerült 3 óránál többet aludnunk. A túra viszont túra, nem lehet lazsálni, hajnali négykor felkeltünk, fél ötkor már a buszon voltunk és mentünk a Masada felé, hogy megcsodáljuk a napfelkeltét. A hegy megmászása kiváló reggeli torna volt, a befektetett munka pedig meghozta gyümölcsét. A jordániai hegyek mögül felbukkanó Nap gyönyörű látványt nyújtott, senki sem tudott betelni vele. Sok szó nem is esett közöttünk, csak a Nap első sugarainak áttörésekor köszöntötte Zoli a jól ismert “Boker tov!”-val (Jó reggelt!) az újabb napot. Miután megreggeliztünk (vittünk magunkkal ennivalót), bejártuk a Masada tetejét, ahol hajdan egy erődítmény állt, amit Heródes építtetett. A körbevezetés után megindultunk le a hegyről. Negyvenöt perc alatt mindenki le is ért; szerencsére nem kellett együtt haladnunk, mindenki mehetett a saját tempójában. A hegy lábánál már várt ránk a busz, amivel pár perc alatt elértünk a Holt-tengerhez.
A Holt-temger tényleg valami csoda. Mindenkinek ki kell próbálnia, milyen is az, ha valaki nem tud elsüllyedni a vízben. A víz ízre kibírhatatlanul sós, de rövid távon a bőrnek sem tesz jót. Ez azt jelenti, hogy egy alkalommal legfeljebb húsz percig szabad a vízben lenni, utána meg kell látogatni a zuhanyzókat. Nagy élmény volt, mindenki élvezte. Időnk sajnos nem volt sok, így néhány mártózás és a megfelelő mennyiségű holt-tengeri kozmetikum megvásárlása után újra a buszon voltunk és az irányt Jeruzsálem felé vettük.
Ahogy megérkeztünk Izrael fővárosába, egy szép kilátó teraszon köszöntöttük magunkat némi borocskával. Innen első utunk a piacra vezetett. Érdekes élmény volt, ahogy a rengeteg ember a kis utcákban tolongott, az eladók egymást túlkiabálva kínálták portékájukat, és mindenki azért akart minél hamarabb végezni, mert péntek lévén pár óra választott csak el az embereket a szombattól, azaz a Shabbattól. Ahogy végeztünk a piac felfedezésével (és összességében az aznapi jeruzsálemi sétával), beköltöztünk a szállásunkra. Itt volt pár óránk készülődni, mindenki felvette a szép ruháját, hiszen mi is szombatfogadásra mentünk, azt pedig – mivel ünnep – mégsem lehet hétköznapi viseletben megülni. Így, elegáns öltözetben mentünk vacsorázni, ami után a Nyugati falat, ismertebb nevén a Siratófalat látogattuk meg. Rengeteg ember volt ott, természetesen külön a férfiak és külön a nők. Ahogy bementünk a férfiak számára kijelölt részre, mindenfelé átszellemült, imádkozó embereket láttunk. Az egyik sarokban aztán körtánc kerekedett, ahova néhányan közülünk be is álltak, aki viszont nem így tett, azokkal egy saját kis kört alkottunk és úgy forogtunk pár percig. Érdekes és remek élmény volt, ám mint mindennek, ennek is viszonylag hamar vége szakadt, eljöttünk a faltól, hogy a lányokkal találkozva újra egyesüljön a csoport. Volt még pár szabad percünk, úgyhogy megálltunk kicsit beszélgetni néhány szimpatikus és kedves katonalánnyal, de tőlük is búcsút kellett vennünk, mert várt ránk egy bő órás séta vissza a szállásra.

Jeruzsálem

Fotó: Jakal György

Hatodik nap

Jaffa-kapu

Fotó: Jakal György

A szombat nem tartogatott annyi kalandot, mint a korábbi napok, de ekkor sem szenvedtünk hiányt sem információban, sem élményben. A régi pályaudvar után. Az óvárosba mentünk, ahol nagyon sok helyet meglátogattunk. Elmentünk az örmény negyed bejáratánál, meglátogattuk a templomot, ahol Szűz Mária “örök álmát alussza”, megnéztük a Jaffa-kaput, amiről elképzelni is nehéz, hogy hajdan mekkora lehetett, láttunk római kori utcákat, amelyek a jelenlegi utcaszint alatt jó három méterrel haladnak, aztán újra elsétáltunk a Siratófalhoz. Itt Zoli arról beszélt, hogy vajon fel fog-e épülni a Harmadik Szentély, illetve hogy ennek spirituális tartalmáról miként vélekednek az emberek. Érdekes előadás volt, sokat lehetne gondolkodni a témán. Miután bejártuk az óváros egy igen nagy szeletét, kisebb kerülővel ugyan, de visszaérkeztünk a szállásra, ahol akadt egy kis időnk erőt gyűjteni, mert vacsora után indultunk is vissza a városba. Először egy fény- és hangshowra ültünk be, ahol Izrael történelmét, felépülését mutatták be igen látványos módon: a hatalmas falfelületekre vetíttek animációkat, amik komoly hangeffekttel párosultak, így hozva létre a tökéletes élményt. A műsor után belevetettük magunkat az estébe. Egy közeli sétálóutcában kaptunk két órát, hogy sétáljunk, kávézzunk, vásároljunk, majd egy szórakozó- és egy sétálóutcákkal átfűzött negyeden keresztül visszamentünk a ránk váró buszhoz, hogy aztán a szálláson méltóképpen búcsúztassuk a napot.

Hetedik nap

Jeruzsálemi katonai temető

Fotó: Jakal György

Vasárnap lelkileg nagyon megterhelő napunk volt. Első utunk a Yad Vashem Holokauszt Múzeumba vezetett, ahol a tárlatot végigjárva ismerhettük meg a történelemnek ezt a rettenetes időszakát. Nagyon jó idegenvezetést kaptunk, ugyanis kivételesen nem Zoli vitt minket végig a kiállításon. Mindannyiunkat komolyan megérintett mindaz, amit láttunk és hallottunk, és mindezt csak tetézte a holokauszt alatt megölt gyerekeknek emléket állító terem. Nehéz volt feldolgozni a látottakat, bár sok időnk sajnos nem volt rá, mert mentünk tovább a jeruzsálemi katonai temetőbe, ami újabb nehéz pontot jelentett mindannyiunk számára. Olyan katonák sírjainál jártunk, akik velünk voltak egyidősek, amikor elestek. Tizenkilenctől a huszon- és harmincévesekig mindenféle korú, nagyon fiatal katonát temettek ide. Nem könnyű az ilyesmivel együtt élni, de a végtelen tisztelet ezek iránt a fiatalok iránt mindenütt ott volt. A temetőben megtekintettük néhány híresebb izraeli vezető sírját, a túrát pedig a Cion-hegy tetején található Herzl Tivadar sírjánál fejeztük be.
Következő állomásunk az Izraeli Múzeum volt, bár itt csak nagyon kevés idő állt rendelkezésünkre, úgyhogy szinte futve néztük meg a fontosabb látnivalókat. Dolgunk végeztével átugrottunk a jeruzsálemi parlamenthez, a Knessethez, majd visszamentünk a szállásra, hogy felkészülhessünk az utolsó jeruzsálemi esténkre.
Az esti program zenés-táncos kikapcsolódás volt némi vízipipával és alkohollal. Nem volt nagy elhajlás, mindenki nagyon jól érezte magát, a bulihajóhoz képest most egy egészen más társaság voltunk. Méltó lezárása volt az izraeli fővárosban töltött hosszú hétvégénknek.

Nyolcadik nap

Siratófal (Western Wall)

Fotó: Jakal György

Délelőtt még tettünk egy gyors sétát a városban. Újra elmentünk a Siratófalhoz, de ezúttal már fényképezhettünk is, majd még néhány érdekességet vettünk szemügyre. Ilyen volt a francia kórház vagy a városházánál rendezett kortárs kiállítás. Ahogy ezekkel végeztünk, buszra szálltunk és elindultunk utolsó szállásunkra, a Földközi-tenger partján található Netanyába. Ezt a napot a pihenésnek szenteltük, úgyhogy az ebéd utáni első utunk a tengerpartra vezetett, ahol pár nagyon kellemes órát töltöttünk el. Vagy a nagy hullámokon ugráltunk a vízben vagy kint a parton játszottunk valamilyen labdajátékot. A hangsúly a tökéletes kikapcsolódáson volt, aminek nagyon örültünk. Mikor közeledett a vacsora ideje, becsekkoltunk a Blue Bay Hotelbe, majd kaptuk a hírt, hogy az esti program szervezési hiba miatt elmarad, tehát nem megyünk be a városba. A probélmát megoldottuk, közösen, beszélgetéssel töltöttük el az estét, ami újra elég jót tett a csapatszellemnek.

Kilencedik nap

Bahai-kert

Fotó: Jakal György

Ez volt az utolsó teljes értékű napunk, ki is használtuk minden percét. Első utunk Haifára vezetett, ahol csodálatos látvány tárult elénk, amikor a Bahai-kert tetejéről lepillantottunk magára a kertre és az előttünk elterülő tengerre. Szerencsénkre a program az volt, hogy be is mentünk a kertbe, ami hosszan húzódik lefelé a Carmel-hegy oldalában. Innen – meglepetésünkre – egy borgazdaságba mentünk, ahol megtudhattuk, hogy hogyan is készül a bor, illetve a brandy. Érdekes kis túra volt, de a csúcsát nyilvánvalóan a borkóstolás jelentette. Gyakorlatilag éhgyomorra kortyoltunk el négyszer egy-egy deci finom bort, így amikor a hűvös teremből kiléptünk a 32 fokba, bizony mindenkinek mosolyogni támadt kedve. Remek volt a hangulat, amit már csak az újabb tengeri fürdőzés tudott fokozni. Páran ismét lementünk a tenger partjára, hogy az utolsó este előtt még pancsolhassunk egy jót. Ahogy lement a Nap, összegyűltünk és egy nagy körben ülve mindenki elmesélte, hogyan is érezte magát az elmúlt napokban. Néhány kritikus hozzászólást leszámítva (mert ugye ez is hozzátartozik a véleményünkhöz) alapvetően mindenki azt mondta, hogy nagyon jól érezte magát. Nem csoda ez a programok mennyiségének tükrében. A beszélgetést csapatépítő borozgatás követte, ami szerencsére jó sokáig tartott. Így mentünk aludni utolsó izraeli esténken.

Izraeli naplemente

Fotó: Jakal György

Tizedik, azaz utolsó nap

Természetesen ezen a napon sem volt lustálkodás. A reggeli és a bepakolás után újra úton voltunk, hogy egy rövidebb carmel-hegyi kitérő után Caesarea-ba érkezzünk. Ezen a helyen a történelem szó szerint a szemünk előtt volt a tengerparton. Megnéztünk egy kisfilmet a terület időbeni alakulásáról, és amely alapján rengeteg épületet be tudtunk azonosítani. Hihetetlenül szép látvány tárult elénk, ahogy lementünk a víz partjára. A megmaradt és feltárt épületek vagy azok darabjai magát a történelmet szimbolizálták: a színház monumentalitásával talán csak a lóversenypálya hatalmas területe tudott vetekedni. De láttunk itt Heródes korabeli palotamaradványokat eredeti mozaikokkal. Nagy élmény volt mindezen végigsétálni és saját szemünkkel megcsodálni.
Bármilyen szomorú is volt, ennek a napnak is végett vetett az indulás parancsa, mennünk kellett a repülőtérre. A becsekkoláson hamar túljutottunk, nem kellett nagyon sokat várni a beszállásra sem. A gépünk felszállt a tel avivi estébe, hogy három órával később a sokkal hűvösebb pesti éjszakába szálljon le. Itt ért véget ez a csodálatos tíz nap, amire valamennyien biztosan sokáig emlékezni fogunk.

Caesarea

Fotó: Jakal György

Amiről eddig nem volt szó

Bárhova mentünk, mindig volt alkalmunk legalább egyszer Aroma Caféban fogyasztani valami finomat. Ez többnyire jeges kávé (Iced Aroma) volt, de természetesen mindenki azt ivott, amire épp vágyott. Ez a kis kitérő sosem maradhatott ki.
Volt olyasmi is, ami kicsit megkeserítette néhány ember életét. Ez a nátha volt. A buszon folyamatosan ment klíma, így a tíz fokos különbség a kinti és benti hőmérséklet között állandó volt, ráadásul voltak helyek a szellőzésben, ahol sokkal erősebb fújta a hideg levegőt, így elkönyvelhető volt néhány megfázás. De ez nem szegte kedvét senkinek, hamar túl volt rajta mindenki.
Ezek és néhány hasonló kis külön út csak még többet tettek hozzá az élményhez, amitől még emlékezetesebbé vált az út. Sokan jöttünk haza azzal az elhatározással, hogy legalább egyszer még visszamegyünk.

Kommentek