A Profi Fotós: Bíró Ádám

A mai interjúban, Bíró Ádám, a 27 éves reklám-, portré-, és divatfotós enged nektek betekintést a fotós szakma rejtelmeibe. Ádám dolgozott már az Avonnal, készített reklámokat a Vodafone-nak, a T-mobile-nak és a Starbucksnak is. Rendszeresen fotóz a “Haj és Stílus” és a Hölgyvilág magazinoknak is. Szinte biztosan találkoztatok már a fotóival, egy-egy óriásplakáton, vagy címlapon, anélkül, hogy tudtátok volna, ő készítette azt. Most viszont megtudhatjátok ki is állt a kamera másik végén!

“Az, hogy jó vagy, az a minimum, de ennél emberileg többnek kell lenned!”

Mikor kezdtél el fotózással foglalkozni és miért?

Ezt elég nehéz megmondani. Nagyon sokáig motoroztam az egyetemi évek alatt, de el kellett adnom a motort. Úgy döntöttem a pénzből  valami olyasmit veszek, amivel tudok alkotni, aminek van értelme.  Vettem tehát egy fényképezőgépet. Eleinte nem tudtam róla semmit, viszont alapvetően autodidakta beállítottságú ember vagyok, így szép lassan megtanultam a dolgokat. A Közgázra jártam akkoriban egyetemre és közben sokat fotózgattam, főleg színházakban és autóversenyeken.
Az államvizsgám előtt kaptam egy lehetőséget egy barátomtól, Ritter Doron, fotóstól. Asszisztenseket keresett. A munkáért cserébe tanulhattam tőle és használhattam a stúdiót. Elmentem a válogatásra és megfelelőnek találtak a munkára, így vele és a csapatával kezdtem el dolgozni. Biztos voltam benne, hogy nem tudok úgy tovább lépni, ha továbbra is csak magamtól tanulok. El lehet jutni úgy is egy szintre, de a szakmába nem kerülsz be. Ezért nagyon ritkán fotóztam cél nélkül. Mindig valakinek meg kellett felelnem.
Fotós iskolát nem akartam elvégezni, mert nem szerettem volna, ha egyfajta irányba befolyásolnak, ezért voltam nagyon boldog, hogy Ritter Doron lett a mesterem. Persze ő is befolyásolt valamennyire. Főleg reklám-, és portréfotózással foglalkozik, és hozzám is ez a két dolog került a legközelebb. Viszont vele ellentétben, én divatfotózással is foglalkozok. Tehát így kerültem el hozzá, és innentől számítanám azt, hogy elkezdtem fotózással foglalkozni. Ez egyébként 5 éve történt 2008-ban.

Mivel foglalkoztál volna, ha nem jön az ötlet, hogy fotózz?

A családi vállalkozást kellett volna továbbvinnem, ahol nyaranta dolgoztam, 14 éves koromtól kezdve. Később úgy döntöttem, hogy inkább a saját utamat járom. Ez elég kemény döntésnek bizonyult, de elhatároztam, hogy, ha már elkezdtem, akkor véghez is viszem. Azért, mert nehéz nem fogom abbahagyni. A fotózásba csak így belemenni, anélkül, hogy bárkit ismernél a szakmában, azért egy kemény dolog. Nekem viszont volt egy célom, amit el akartam érni.

Mit neveznél az első sikerednek?

Amikor először elkezdtem embereket fotózni komolyabban, akkor nagyon nagy sikert jelentett nekem, amikor megtudtam őket nyitni. Szerintem, akkor lesz jó egy kép, ha magát az embert fotózom le, nem azt, amit szeretne mutatni, hanem, ami valójában ő, ami róla szól. A legtöbb ember egy maszkot visel, és az én célom, hogy bejussak a maszk mögé.
Az első személyes sikeremet az jelentette, amikor egy nagyon gátlásos lányt fotóztam, aki elég negatív önképpel rendelkezett, nekem sikerült lebontanom ezt a gátlásosságát.
Az első szakmai sikeremként pedig az első újságos megjelenésemet emelném ki, annak ellenére, hogy  később már nem voltam vele megelégedve. Akkoriban viszont nagy előrelépésnek számított. Bár szerintem már azt is egy sikernek tekinthetjük, ha ebből a szakmából meg tud élni az ember.

Hogyan sikerült elindulnod a pályán?

Amikor Ritter Doronnál voltam asszisztens, akkor nagyon sok emberrel megismerkedtem, akiknek tetszett a látásmódom, szívesen alkalmaztak volna később, ha már fejlődtem kicsit. Aztán 1-2 év után eljöttem a stúdióból és elkezdtek jönni a megrendelések. Sokat dolgoztam fiatal KREÁSOKKAL, stylistokkal. Ezek mind ingyenes munkák voltak, de belőlük tudtam később olyan anyagokat összeállítani, amik alapján később kaptam fizetős megrendelések is.
Ez viszont egy hosszú és rögös út volt, ami sok energiát és pénzbefektetést igényelt.

Milyen tulajdonságok fontosak ahhoz, hogy sikeressé válj ebben a szakmában?

Ezt mindenkinek a személye határozza meg. Viszont legfontosabb tulajdonságként a szakmai alázatot, a szakma résztvevőivel szembeni alázatot emelném ki. Az, hogy jó vagy, az a minimum, de ennél emberileg többnek kell lenned. Ha pár szóban kéne meghatároznom, akkor azt mondanám, alázatosság, céltudatosság és kitartás, ez a három a legfontosabb tulajdonság ebben a szakmában.

Mit szeretsz a munkádban?

Nagyon szeretem azt, amit csinálok, és épp ezért az a célom, hogy mindig valami újat és jót alkossak.
A rugalmasságot szeretem benne a legjobban, bármelyik pillanatban összepakolhatom a cuccomat és elmehetek a világ bármely pontjára, mert ott is ugyanúgy tudok dolgozni. Nálam nincs az, hogy reggel 8-tól 5-ig ülök egy irodában.
Szabadúszó vagyok, de azt megtanultam, hogy egy vállalkozó 24 órában vállalkozó. Így tehát, ha dolgozok egy anyagon, akkor azt éjjel-nappal csinálom, amíg kész nincs, és nem tökéletes.

Mit tudnál javasolni azoknak a diákoknak, akik elhivatottan a fotózással szeretnének foglalkozni?

Ez egyéntől függő. Van, aki egy tanfolyamból profitál, van, aki abból, ha magának fotózgat.
Engem mindig is az motivált, hogy egy adott dologból kihozzam a legjobbat. Például az első színházi fotózásaimkor is ezt a célt tartottam szem előtt. Valami különlegeset alkotni, és jobbat, mást, mint a többiek. Sok visszajelzést kaptam, hogy tetszenek a fotóim, és később is ez motivált.

A legfontosabb viszont a gyakorlás és, hogy fotózzanak sokat!

Látogass el Ádám saját oldalára, ha szeretnél még többet megtudni róla, és exkluzív képeiről:
flickr.com/photos/adambiro
facebook.com/adambirophotography

Kommentek